Profiterol torony - Boldog Karácsonyt!

Kicsit megkésve, de annál meghittebb, boldog és békés Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Köszönöm a kedves kívánságokat, de csak most tudok reagálni, eddig minden figyelmet a családnak szenteltem. :-)

Az idei családi vacsora desszertje egy 2016-os recept ismétlése volt, ami Veronikámnak jutott eszébe idén és kérte, hogy újra készítsem el. Ez a profiterol torony. 

A készítés menete megegyezik a már megosztott recepttel, csak annyin változtattam, hogy kicsi zöld festéket tettem a tésztába, hogy karácsonyfás legyen a hangulata. De ez sajnos nem nagyon látszott a fánkok külsején, a belsején jobban - arról viszont nem készült fotó. 

Fázisfotókat viszont kattintottam, íme:

Békés Karácsonyt mindenkinek! :-)

Eszterházy torta

Még 2015-ben osztottam meg ennek a tortának a receptjét, amit azóta is sokszor és nagy sikerrel készítek. Most Veronikám 14. szülinapjára készült még októberben. 

Szeretem ezt a díszítési technikát: bevonom a tortát olvasztott fehér csokoládéval, majd gyorsan - mielőtt megkötne - olvasztott étcsokoládéval csíkozom meg egy erre a célra tekert papírtölcsérből. Aztán gyorsan késheggyel, vagy hústűvel belehúzok két irányba a csíkokba, ez adja a különleges mintát.

A zöld lapok a szélén színes ostyalapok, olyasmi mint amire képeket nyomtatnak a cukrászdákban. De ez ízesített - almás - Bécsből kaptunk egy csomagot ajándékba. Nemrég fedeztem fel, hogy mennyire feldobja a tortát, ha a szélére tördelek belőle. :-)

Az Eszterházy torta mindig telitatlálat, akár Karácsonyra is elkészülhet - esetleg az étcsokoládéból lehetne stilizált fenyőfákat, vagy hópelyheket rajzolni rá. :-)

Zabpehelycsók karácsonyi díszként - Katalin játékára

Olyan régen volt meghirdetve blogjáték, ezért nagyon örültem Katalin kihívásának. Ehető karácsonyfadíszeket kell a játékára - Mi lógjon a fenyőfán? -  kreálni Luca napjáig. 

Egy kekszfélére gondoltam a játékra, ami könnyű és így elbírják a fenyőágak. Egy nagyon régi, dr. Oetker-es könyvemben találtam rá a zabpehelycsókra, amin eddig még sosem akadt meg a szemem. Milyen kár!!

Egy könnyű, nagyon ropogós kekszről van szó, ami nagyon eteti magát. A férjem teljesen el volt ájulva tőle ,hogy milyen finom, ez meglehetősen jól esett...

Vékony cérnára fűztem a kekszeket és némi ehető aranyspray segítéségével még ünnepibbé varázsoltam.

Megkockáztatom, ez lett a legfinomabb zabkekszem idáig! <3

Hozzávalók:

7,5 dkg vaj

12,5 dkg zabpehely

7,5 dkg cukor

1 tojás

Keserű mandula aroma

5 dkg liszt

1 kiskanál sütőpor

A vajat felolvasztottam, belekevertem a zabpelyhet és enyhén megpirítottam. Hozzáadtam egy evőkanállal a cukorból, karamellizáltam rövid ideig. Hagytam kihűlni.

A tojást robotgéppel krémesre, habosra kevertem, majd ment bele a maradék cukor és 5 csepp mandula aroma. Alacsony fokozaton hozzáadtam a liszttel elvegyített sütőport. 

A keverékhez egy spatula segítségével vegyítettem hozzá az előkészített zabpelyhet. Ebből raktam diónyi nagyságú halmokat egy sütőpapírral fedett lemezre. 180 fokon ~12 perc alatt világos barnára sütöttem.

Megmondom őszintén, amikor kész lett a tészta és kiosztottam a lemezre, nem volt nagy bizalmam a sikerhez - amolyan semmilyen nem volt... - de a végeredmény mindent felülmúlt. :-)