Két keksszel készültem az idei, régen várt síelésre, a már bemutatott
Monte Carloval és a maival, az Afgán keksszel. Angol oldalakon böngészve találtam rá erre a finomságra, a receptet pedig több helyről ollóztam össze.
Megtévesztő a név - Afgán - mert ez egy hagyományos, új-zélandi keksz sok vajjal és kevés cukorral. Az eredeti recept állítólag 1934-ből származik még csokimáz és dió nélkül. Számos elmélet kering az elnevezésről:
- első angol-afgán háború
- afgán tájhoz hasonlít a textúra és szín
- hagyományos afgán kalap, a "pakol"
- afgán kopó orra (ez aranyos! :-D)
- az afgánok sötét bőre
Névváltoztatási hullámot indított el Új-Zélandon az utolsó elmélet, ezért át is nevezték a kekszet "Milk Chocolate Roughs" névre, de a köznyelvben - állítólag- "afgán" maradt.
Név ide, vagy oda, egy nagyon kakaós és a kukoricapehelytől roppanós kekszről van szó, ami remek finomság! Annyira, hogy azóta a már ismételnem is kellett, a Monte Carloval együtt. :-)
Hozzávalók:25 dkg vaj
15 dkg porcukor
30 dkg liszt
3,5 dkg kakaópor
1 csipet só
1 kiskanál sütőpor
10 dkg kukoricapehely
Máz:2 evőkanál kakaó
2 evőkanál kristálycukor
3 dkg vaj
Diószemek
A puha vajat a cukorral habosra kevertem. Belevegyítettem a szárazanyagokat - liszt, kakaó, sütőpor, só - és végül a kukoricapelyhet. A kapott masszából diónyi halmokat tettem sütőpapírral fedett lemezre. 180 fokon légkeverős sütőben ~15 perc alatt készre sütöttem.
A mázhoz a cukrot, kakaót elkevertem kevés vízzel és sűrűre főztem. Rögtön beleolvasztottam a vajat és ezzel a mázzal kentem meg kicsit minden kihűlt keksz tetejét. Rányomkodtam a diódarabokat és hagytam megdermedni.
