Kedvenc blogjátékom a Süss!Alkoss!Díszíts! (SAD) 17. fordulója Zsófinál landolt, aki gyarapította a sort egy újabb fantasztikus témával: "A gyermekkor ízei".
Ebben a témakörben rengeteg emlék és ízemlék kevereg bennem, ezek közül jó párat már megosztottam a blogomon (nagymamáim receptjei). Aztán eszembe jutott a "hólabda" vagy "kozáksapka" sütemény, ami nálam még csak egy megújított, jégrém formaként szerepelt itt (szintén egy SAD fordulóra készült!).
Véleményem szerint ez az egyik legmutatósabb sütemény, olyan mintha rengeteg kicsi tortát falatoznánk. Ebből adódóan kell némi türelem a készítéshez, de megéri a fáradozást!
A most bemutatott recept drága mamám saját keze írása, így nagyon fontos nekem, jó érzés ebből dolgozni. :)
A kérésem:
A kókuszban való hempergetéshez férjem nagymamájának tányérját használtam, ami pedig benne ébresztett szép emlékeket. Azt mondta, hogy mindig "haluskát" evett benne. Ez egy tót tésztaétel, én nem ismerem lévén sváb vagyok így "smarnin" és "nuss-stanglin" nőttem fel. ;-DD
Kérlek Titeket, hogy aki tud finom és jól bevált "haluska" receptet, az írja meg nekem!
20 megjegyzés:
Nagyon szeretjük mi is; nálunk a Keresztanyám a nagy tudója és művelője, így mi csak fogyasztók vagyunk! Nagyon jól portréfotó lett róla!
Nagyon szépek lettek! :) Nálunk elég ritkán készül, azt hiszem utoljára 4 éve !!? készítettem. Pedig ahogy Te is írtad, megéri a fáradozást, mert nagyon finom. Nálunk kozáksapkaként ismert.
Nagyon szép lett! Én még egyszer sem készítettem el, de valamikor biztos kipróbálom.:)
Nálunk hólabda néven vált népszerűvé a 70-es, 80-as években, de a teteje is krémmel volt bevonva és kókusszal megszórva. Tehát tényleg olyan hógolyókat sorakoztattunk a tálcára a vendégek elé. Még esküvőkre is készült a többi mellé, mert olyan elegánsan mutatós :)
De jól néz ki, nálunk nem volt ilyen finomság!:)
Nagyon szépek lettek! Az én mamám is régen sokszor sütött hólabdát!
Szépek lettek! Milyen jó is a nagyi kézzel írott receptjét elővenni! Szép emlékek:-) sajnos a haluska nem ismerős.
Nekem a liceumi eveimet idezi, akkor tanultam egy osztalytarsamtol, azota is kedvenc nalunk, csak tiszta feheren:)Bocsi az ekezethianyert:)
MuskátliBüfé: köszönöm, igyekeztem! ;-)
Okki: akkor ideje leporolni a receptet! :)
Flóra: cukrásztanoncnak kötelező, jó kis türelemjáték...;-D
Vicuska: nagyon jókat írtál a háttérről és valóban, úgy lenne igazán hólabda ha a teteje is fehér volna.
Erika: akkor hajrá! :)
Csigabige: akkor ez Nálad is a gyermekkor íze. :)
HajniZoli: köszi! :) Már kaptam 3féle receptet, remélem az egyik az IGAZI lesz. :)
Kati: szóval nálatok is tiszta fehér, egyszer kipróbálom úgy is! :)
Mi is nagyon szeretjük, bár elég ritkán csinálok, kicsit macerás volta miatt.
Én is tiszta fehéren szoktam készíteni. Úgy tudom, hogy azt a változatot hívjuk hólabdának, ha pedig csokimáz van a tetején, akkor kozáksapka.
Imádom az ilyen égi régi kézzel írt recepteket :) nekem is van pár a tarsolyban :) Hmmm nagyon guszta lett :)
Egyik kedvencem! Nem volt nélküle ünnep és lagzi sem :))
Szívesen megkóstolnám....
Marisz: teljesen jogosnak a tűnik az elnevezés mindkét esetben, hiszen az a változat amolyan "kucsmaszerű", a tiszta fehér pedig a hólabdás. :)
Millye: gondolom Te is kincsként őrzöd őket..:)
Rebarbara: ez bizony így volt felénk is!
Luca: küldöm a virtuális darabot...;-)
Ismét nagyon guszta sütit alkottál :) Sajnos én kimaradtam a a SAD - ból , de a következőn remélhetőleg ott leszek.
Hát én is épp csak becsúsztam....;-)
Igen, a nagyi receptje a legjobb! Nálunk nagyimtól anyukám örökölte, aztán én :) A 2. képed különösen gusztán sikerült... elindult a nyálleválasztásom :)
Akkor elértem a célom a képpel...;-D
De szépek lettek! :) Nálunk is gyermekkori íz/emlék, anno viszonylag gyakran készült! :)
:)
Megjegyzés küldése