Egy napsütéses novemberi vasárnap a gyerekekkel kimentünk megnézni hogyan zajlik az őszi szántás. Pár kör a traktorral, versenyfutás a letarolt kukoricaföldön, napozás a szalmabálák tetején - ilyenekkel múlattuk az időt. Hazafele valami nagy kékség ragadta meg a figyelmemet, egy kökénytől roskadozó bokorcsoportot találtunk!
Én most ettem először kökényt és nagyon bejött a fanyarkás íze, finomnak találtam a lédús bogyókat. Nem is teketóriáztunk sokáig, szedtünk egy jó adaggal. Még az este sütöttem belőle ezt az isteni muffint, amit pillanatok alatt elpusztított a család és ismétlést követelt. :-)
Készítek még dzsemet belőle és próbálok kökénylikőrt is készíteni, majd beszámolok mindenről, ígérem.
Ha ti is találtok egy kökény bokrot, ne tétovázzatok, szedjetek bőven ebből a remek gyümölcsből.
Ha ti is találtok egy kökény bokrot, ne tétovázzatok, szedjetek bőven ebből a remek gyümölcsből.
Hozzávalók:
12dkg porcukor
15dkg vaj
1 tojás
0,5dl tej
Egy vanília kikapart belseje
15dkg liszt
1 kiskanál sütőpor
Fél citrom reszelt héja
10dkg magozott kökény
10dkg natúr krémsajt
1dl habtejszín egy kanál vaníliás cukorral
A porcukrot a lágy vajjal, tojással és az ízesítőkkel habosra kevertem. Hozzáadtam a tejet, lisztet a sütőporral majd legvégül a megtisztított, kimagozott kökényt. Szilikonos muffinformákba töltöttem a tésztát és ~15perc alatt 180 fokon készre sütöttem.
A krémsajtot kihabosítottam, a tejszínt a cukorral kemény habbá vertem. Ezeket összevegyítve és habzsákba töltve dekoráltam a kisült tortácskák tetejét.
6 megjegyzés:
Nagyon guszták, finom és különleges lehet a kökénnyel! De nem volt nehéz kimagozni?
Én már régóta készítek belőle szörpöt, lekvárt, és egyszer likőrt is. Idén is szedtünk már, most bent vagy a fagyasztóban, mert sajnos nem találtunk sokat. Így még várok, hátha tudunk még szedni. Nagyon finom, főleg ha már megcsípte a dér :-)
Elücsörögtem volna veletek én is a szalmabálák tetején eme fincsi sütiket nassolgatva :) A nagyszüleim kb. 1 órás autóútra laknak tőlünk és mikor kiskoromban untam magam, jóatyám kiadta feladatnak a szalmabálák, alias "gurigák" számolását. Mai napig kedves emlék :)
Nem volt vészes a magozás, egy idő után egész jól ment! :-) Ezeket már megcsípte a dér, de azt olvastam, hogy mesterségesen is meg lehet "csíptetni" a fagyasztóban... :-)
Kár, hogy nem voltál velünk, legközelebb szólunk! <3 :-))
Gyönyörű és biztosan nagyon finom is! :))
Már kétszer megismételtem azóta, annyira bejött nekünk. :-)
Megjegyzés küldése