A legszívesebben nagymamáim receptes füzetéből próbálok ki újdonságokat, így volt ez a hétvégén is. Most anyai nagymamám gyűjteményéből szemeltem ki egy sütit, mert egyszerű, könnyen összedobható finomságra vágytam. Aki szereti a puha, vajas piskótát és a házi barackdzsemet, az biztosan nem fog csalódni.
A "Gazdász szelet" az Ángyitól kapott lakodalmas sütemények sorát nyitja meg mama füzetében. És hogy ki is az az Ángyi? Az értelmező szótár - és szerintem is :-) - a családba vagy a közeli rokonságba vér szerint tartozó férfirokon felesége. Tippem sincs, hogy ebben az esetben pontosan ki lehet, mert mindkét nagyszülőmnek és azok szüleinek is sok testvére volt. Ezekben a békebeli időkben még anyukám lila, iskolás füzetének egyikébe írta fel a mama a recepteket a saját kezével. Remélem egyszer az én gyermekeim, unokáim is fogják használni a receptjeimet, amelyek a kor függvényében így, virtuális módon kerülnek lejegyzésre. Titkos vágyam, hogy egyszer összegyűjtsem őket egy könyvecskébe.... :-)
Érdekes a receptben a mennyiségek megadása. A süteményhez való tojások súlyát kell lemérni és ehhez a számhoz viszonyítani a többi hozzávalót. Én most csak három tojásból készítettem el a süteményt és cukorból kicsit kevesebbet vettem. A tepsi formája nincs megadva, bár szinte biztos, hogy egy sima gáztepsi. :-)) Én most koszorú formában sütöttem és tálaltam a családnak.
Hozzávalók:
3 tojás
3 tojás súlyú liszt - 20dkg
3 tojás súlyú cukor - 20 dkg - nálam csak 15!
3 tojás súlyú vaj - 20 dkg
1 evőkanál citromlé
Fél citrom reszelt héja
Barackdzsem
Porcukor
A tojásokat kettéválasztottam, a fehérjéből kemény habot vertem. A sárgáját habosra kevertem a megolvasztott vajjal és cukorral, hozzáadtam a citromlevet és héjat. Felváltva belevegyítettem a lisztet és a habot.
Zsírozott-lisztezett koszorúformába öntöttem és 180 fokon ~20 perc alatt készre sütöttem.
A kihűlt piskótát kétszer elvágtam vízszintesen és megtöltöttem barackdzsemmel. Porcukorral meghintve tálaltam.
17 megjegyzés:
Hű de finom lehetett! Nincs is jobb a régi, jól bevált receptekből készített sütiktől :-)
Már a hangulata is békebeli ennek a képnek! Komolyan, néha irigykedem nagyanyáinkra, hogy ilyen finomságokat sütöttek, bár nem hinném, hogy én projekthatáridők miatt stresszelték magukat :)
Nagyon jól néz ki és igen finom lehetett! Jók is ezek a régi receptek, sajnálom hogy az én nagyszüleim idejében annyira még nem volt szokás a receptek leírása pedig de sok finomságot ettem nagyinál:)
No, már az Ángyi is tudta, mi a jó! Kinézetre is csábító, biztos finom volt!
Sütőpor nem kell bele?
Milyen jól hangzik még a neve is,és csábítóan néz ki:)))
Jók a "modernizált" sütemények is, de azért a régi, nagyanyáink idejéből valók mintha finomabbak lennének. Tudták akkoriban, hogy mi a jó. :)
Húú de kívánatos! :) Egy szeletet kérhetnék?
Az én egyik nagyanyám is mindig a tojások súlyát méregette a piskótához, én még sosem próbáltam. Nagyon csinoska lett és a fotó is gyönyörű :)
Katalin: egyet értek! :-)
Haboska: bizony, bizony, milyen jó lenne egy stresszmentes élet.... :-))
Éva: nagy kincsek számomra ezek a megsárgult lapok...
Marisz: Ángyi nagyon tudta! ;-)
Éva: nem kell bele és én sem tettem.
Rozi: örülök, hogy tetszik!
Okki: hiába, jól tudták hogyan lehet kevés alapanyagból istenieket sütni. :-)
Vanilin: máris küldök egy virtuális szeletet.....
Janka: én még nem próbálkoztam ezzel a viszonyítási módszerrel, de majd belevetem magam a tanulmányozásába... :-D
De jól néz ki! Annyira megennék belőle egy szeletkét! :)
Ángyiról: Ő igazából nem volt vérszerinti rokonunk. De az utcabeli gyerekek többségének igen, ezért mi a többik is így szólítottuk. Igazi neve: Tóbiás Mariska néni. Lánykorában egy grófnál szolgált, ott tanult meg sütni, de még fagyit is készített az utcabeli gyerekeknek. No most jól esett kicsit nosztalgiázni...Köszönöm Zsuzsikám
Köszönöm Anyukám... :-)
Kérhetek kóstolót?!?
Naná! ;-))
Szívet melengető :) A pontos hozzávaló egyensúly adja a tökéletes eredményt, lám, lám :)
Guszta!
Megjegyzés küldése