2014. december 29., hétfő

Zürichi zsemle - cipóban tálalt leveshez


Karácsony előtt elhatároztam, hogy szenteste cipóban tálalt hagymalevest fogok készíteni Marka receptje alapján. Étteremben sokszor kértem ilyen levest, ideje volt, hogy magam kápráztassam el vele a családot.
A leves-recept így megvolt, már csak cipó kellett hozzá. Igen sok receptúrát végigböngésztem a neten és egyre csalódottabb voltam , nem jött szembe az igaz. Különleges hozzávalók kellettek meg kenyérsütő, nekem ilyenek nincsenek. Aztán megpillantottam Macsaknyelv zürichi zsemléjét és éreztem, megtaláltam az igazit! :-) És úgy is lett....
Összeállítani igazán nem nagy kaland, a sütés macerásabb kicsit, mert jénai tálban kell sütni, amibe kettő cipó fért bele egyszerre. Két jénaival én négy cipót sütöttem egyszerre.
Isteni finom lett a cipó, de komolyan, nem győztem bezsebelni a dícséreteket! Meg is kellett igérnem, hogy gyakran készítek még ilyet...
...lehet, hogy újévkor cipóban tálalom a lencselevest??... :-)))

Hozzávalók 5 cipóhoz (nálam 3 nagyobb, két kisebb):

2 db jénai tál fedővel

Előtésztához (kovászhoz): 
25 dkg fehér kenyérliszt (BL-80) 
6 g friss élesztő
1,65 dl víz 

Tésztához: 
az összes kovász
37,5 dkg fehér kenyérliszt (BL-80) 
1,2 dkg só
csipet aszkorbin- vagy citromsav
2,5 dkg puha vaj
2,5 dl víz
1 dkg friss élesztő

olívaolaj a kelesztőtál kikenéséhez

Este a kovász hozzávalóit összedolgoztam, letakartam és a konyhapulton hagytam reggelig.

Másnap a kovászhoz adtam a tészta többi hozzávalóját a langyos vízben feloldott élesztővel és hólygosra dagasztottam. Olivaolajjal kikent kelesztőtálban 20 percig kelesztettem.

Újból átgyúrtam és ismét 20 perc kelesztés következett.  Ezután a sütőt előmelegítettem 230 fokra, a tésztát négy részre osztottam és kigömbölyítettem.

A jénai tálakat sütőpapírral kibéleltem, beletettem 2-2 cipót és bevágtam a tetejüket. Megspricceltem vízzel a tészta felületét és a tetőt belülről. Rácsuktam és 15 percig sütöttem.

Mérsékeltem a hőfokot 200 fokra és már tető nélkül még 15 percig folytattam a sütést. 

A készre sült cipókat rácsra tettem és vízzel megspricceltem.

A leves tálalásához a cipók tetejét vékonyan levágtam majd félig kibeleztem őket. Hagytam a cipó aljában azért tésztát, hogy legyen mit a levessel kikanalazni.


2014. december 22., hétfő

Dis kifli (linzer) nagymamámtól SAD 29-re

 

A szívemnek igen kedves témát talált ki a SAD (Süss!Alkoss!Díszíts!) játék aktuális házigazdája, Anna - a Csokoládéreformer - Nagyi titka - címmel. Aki sokszor olvassa soraimat, az már tudja, hogy imádom a nagymamáim receptjeit használni, amelyek egy külön címszó alatt itt tekinthető meg.

Karácsonyra készülődvén néhány egyszerű és sokáig eltartható aprósüteményt kerestem a mamáim receptfüzetébe, így került kezembe a diós kifli receptje. Ez egy egyszerű, diós linzer, amelyet összegyúrás után rudakká kell sodorni, fel kell vagdalni, majd kifli alakúra formázni. Még forrón vaníliás porcukorba kell forgatni, így a forró süteményre jól ráragad a cukorréteg.

Emlékszem....a mama sodorta, én formáztam...most én sodortam, a kislányom formázta...

Én még melegen faltam, így a lányokra sem volt szívem rászólni, hogy ne tegyék ugyanezt... :-) A fotózáshoz a mama kötényét is előszedtem, mindig ebben a sötétkék, apró,fehér virágos köténybe sütött, amelyre imádtam rányomdázni a lisztes kezem lenyomatát.

Remélem mindkét mama látja odafent, hogy milyen szorgos kis háziasszony igyekszem lenni...
:-(
:-)

Hozzávalók:


35dkg liszt
20dkg vaj
15dkg porcukor
10dkg darált dió
Fél citrom reszelt héja
1 tojás

A cukorba forgatáshoz: porcukor, vaníliás cukor

A tészta hozzávalóiból a puha vajjal gyors mozdulatokkal tésztát gyúrtam. Hat részre osztottam és vékony, 7-8mm átmérőjű rudakká sodortam őket. A hosszú rudakat ~6cm hosszú részekre aprítottam, ezek kifli alakra formázva kerültek a tepsire. 180 fokon ~negyed óra alatt készre sütöttem őket.

Még forrón, vaníliás porcukorba lettek forgatva. Pár darab a forgatáskor mindig eltörik, de sebaj, ez a szakácsnő jutalma! :-D


2014. december 17., szerda

Karácsonyi süti-ajánló

Ha még nem csömörlöttetek be előre a neten található számtalan süti-ötlettől az ünnepekre, tekintsétek meg az én ajánlómat is. 

A karácsony elképzelhetetlen számomra a kedvenc aprósüteményeim nélkül, ami az isler és a moszkauer.:


Napokig eltartható és isteni finom - bécsi diós karamellpite...hmmmmm...:

Egy vacsorazáró tortának a könnyed, diós-csokis Capri tortát simán el tudom képzelni. Akár tejszínhabot és gyümölcsöt is tálalhatunk mellé.

Vagy ha már elég volt az édesből, egy sajtosroló-torta is méltón zárná az estét.

Végül, de nem utolsó sorban, ha egy igazi különlegességre vágytok húsétel mellé, vagy csak úgy magában, feltétlenül készítsetek sóban sült ananászt! : 




2014. december 13., szombat

Torta mezőgazdásznak - személyre szabottan :-)

 

Nemrég mutattam be egy igen vicces és személyre szabott tortát, amelyet egy állattenyésztéssel foglalkozó ünnepeltnek készítettem

Annyira bejött az ötlet a baráti társaságban, hogy ugyanerre az ötletre alapozva elkészült egy második torta is a témában. Most is a sok munka után a Riviérát kívánják a jó barátok a jeles napon, csak  a birkák helyett a szántóföldről indulna (indulhatna) a szülinapos a napfényes tengerpartra...

A töltelék most főtt gesztenyekrém volt, a bevonat és a figurák pedig házi fondant-ból készültek. A torta oldalát pedig meglocsolgattam némi étcsokoládéval, hogy ne legyen olyan túl sok cukormassza rajta. 

Nem akartam ugyanolyan tengerpartot készíteni, így most egy hajó lett a főszereplő a bal oldalon egy szigettel a háttérben.  A jobb oldalon pedig búzát, kukoricát és napraforgót igyekeztem megjeleníteni az ünnepelt terepjárójának a környezetében.

Jöjjön össze az a Riviéra ebben az estben is! :-))





2014. december 7., vasárnap

Bounty keksz - Blogóstoló 20-ra

 

Kerek számhoz, a huszadikhoz érkezett a Blogkóstoló játék, amelynek a 12. fordulójában magam is háziasszonykodtam. A staféta most Serpenyőviruóznál landolt, aki egy eddig számomra ismeretlen blogot, az Anyahajót sorsolta ki nekem. 

Az Anyahajó blog írónője egy igen kreatív internetes naplót vezet, amelyben a mindennapjait tárja elénk nem csak gasztronómia tekintetében, hanem a gyereknevelés, horgolás és a kicsikkel való együtt barkácsolás, kézműveskedés rejtelmeibe is beavatja az olvasót.  

Átnéztem a blogon található összes receptet, végül egy kókuszos linzer, a Bounty keksz mellett tettem le a voksomat. A végeredmény egy finom kókuszos-csokis keksz lett, amely sokáig eltartható a kekszes dobozba - már ha jól eldugjuk azt. :-DD


Hozzávalók:

20dkg liszt
8dkg porcukor
1 tojás
Csipet só
10 dkg puha vaj
2 evőkanál kókuszreszelék
5dkg csokicsepp vagy darabolt csoki


Díszítéshez:
5 dkg étcsoki
Kevés olaj
Kókuszreszelék

A puha vajat a cukorral és tojással habosra kevertem. Hozzávegyítettem a lisztet, csipet sót, kókuszt, legvégül a csokicseppeket. Sütőpapírral fedett  lemezre vizes kézzel diónyi golyókat formáztam belőle, ellapítottam őket kicsit. 180 fokon 15 perc alatt készre sütöttem a kekszeket.
Gőz felett olajjal némi csokoládét olvasztottam - ebbe mártottam a kekszek széleit majd rögtön kókuszreszelékbe nyomtam a csokis részt.




2014. december 2., kedd

Autótorta márkajelekkel teleaggatva 2

 

Kriszti barátnőm amikor meglátta a közelmúltba bemutatott autótortámat - amelyet sokféle márkajel díszített - azonnal lecsapott az ötletre. Egy hasonlót, csak kisebbet és kéket "jegyeztetett elő" velem a kisfiának október végére, aki Veronikámhoz hasonlóan akkor töltötte a 7. születésnapját. 

Maga a torta ismét a kedvenc csokitortám volt formára faragva és házi fondanttal burkolva. Az autó formáját tekintve most is egy fantázia-autó, úgy értem, hogy nem akartam semmilyen autótípust lemásolni, csak kitaláltam egy formát.

A jeleket szürke fondant-ból formáztam meg egy, egy éjszakát hagytam száradni, majd ehető ezüstfestékkel átkentem őket.

Az egyetlen ehetetlen rész a szélvédő, amit átlátszó irattárolóból vágtam ki.

Isten éltessen Titi sokáig! :-)) Nagyon jó utat Nektek és vigyázzatok egymásra!!!