Szilvás-szőlős máglyarakás

Drága nagymamám recepttárából hozom az egyik kedvencemet, a máglyarakást, ami - számomra - egy igazi őszi hangulatú, ízvilágú desszert/étel. Többféle gyümölccsel készíthető, én most az elmaradhatatlan alma és dió mellé szilvát és szőlőt tettem, hogy fokozzam az őszi varázst. :)

Hozzávalók:

0,5 kg száraz kalács (vagy 8 kifli)

4dl tej

1 csomag vaníliás cukor

2 tojássárgája

5 tojásfehérje (lehet több is ha még magasabb habot szeretnénk)

5 kg darált dió

1 evőkanál porcukor

1 kiskanál fahéj

15-20 szem szilva

1 fürtnyi szőlőszem (zöld, kék vegyesen)

3 db alma

Barack-vagy szilvalekvár

A kalácsot kis darabokra tördeltem egy tálban és leöntöttem a tojássárgával és vaníliás cukorral összekevert tejjel. Amíg megszívta magát a kalács, megtisztítottam a gyümölcsöket: a szőlőt megmostam és leszemeztem, a szilvát megmostam és kimagoztam, az almát megpucoltam és szeletekre vágtam. A darált diót elkevertem a porcukorral és fahéjjal.

Egy jénai tálat kivajaztam és az aljára terítettem a tejjel átitatott kalácsot. Meghintetem a diós keverékkel, majd ráfektettem az alma szeleteket. Ismét diós keverék következett majd a szőlőszemek és szilvák. Végül a diós keverék maradéka zárta a rétegezést. 180 fokos sütőbe 20 percre betettem a máglyarakást.

Közben a fehérjéket kemény habbá vertem, hozzákevertem 3 evőkanál lekvárt. Ezt a habot a rakás tetejére simítottam, villával megcifráztam és visszatettem a sütőbe. Addig folytattam a sütést míg a hab teteje szép, aranybarna színt nem kapott (~8perc).

15x28cm-es jénai tálban sütöttem, ami 7 cm magas. Ebből 6 db, felnőttnek való adag kijön ami ebédre, vacsorára is fogyasztható második fogásként. Mi ebédre ettük tejlevessel. :)

Svájci sárgarépatorta

Mária napi köszöntésre készítettem el életem első sárgarépatortáját, Lajos Mari "66 torta" című könyvéből. Már többször említettem, hogy nagyon szeretem ezt a könyvet és kijelenthetem, hogy most sem csalódtam! :)

A recepten annyit változtattam, hogy mogyoró és mandula helyett én csak darált diót használtam a sütéshez és kimaradt a narancshéj is, mert nem volt itthon narancs. A cukorbevonatot pedig leegyszerűsítettem, mert a múltkori mignon sütésemből maradt még fondánom.

Nagyon finom, könnyű, puha és "csúszós" volt a torta, pedig a biztonság kedvéért vittünk mellé egy doboz tejszínhabot, de nem volt rá szükség. 

Összegezve: egyszerű készítésű és kinézetű torta, ami nagyon-nagyon finom! :)
Isten éltesse sokáig a Máriákat! :)

Íme a recept:

22dkg sárgarépa

24dkg darált dió (eredetileg 12-12dkg darált mogyoró és mandula)

5dkg zsemlemorzsa

5dkg finomliszt

1 kiskanál sütőpor

6 tojás

20+10 dkg cukor

1/2 kiskanál őrölt fahéj

1/4 kiskanál őrölt szegfűszeg

2 evőkanál cseresznyepálinka (én barackpálinkát raktam bele)

1-1 citrom és narancs reszelt héja

csipet só

Mázhoz:

30dkg porcukor

3-3 evőkanál citromlé és cseresznyepálinka

Díszítés:

Narancsszínű és zöld marcipánból készült répák

Egy 26 cm átmérőjű, kerek tortaformát kizsíroztam és kiliszteztem. A répákat megpucoltam és finomra reszeltem. A citromot (és narancsot) megmostam és lereszeltem a héját. A darált diót összevegyítettem a liszttel, zsemlemorzsával és sütőporral.

A tojássárgákat habosra kevertem 20 dkg cukorral, fahéjjal, szegfűszeggel, pálinkával majd hozzáadtam a citromhéjat (és narancshéjat). A tojásfehérjét fényes, kemény habbá vertem a 10 dkg cukorral. Ezt a habot és a diós keveréket váltakozva, óvatosan keverve hozzáadtam a tojássárgájás keverékhez. Legvégül a reszelt répát kevertem bele. 

A tésztát az előkészített formába öntöttem és 190 fokon 40 perc alatt - tűpróbás ellenőrzéssel- készre sütöttem. A formában hagyva langyosra hűtöttem, majd egy rácsra borítva hagytam kihűlni. 1 napig pihentettem a máz rá tétele előtt.

Amint fent említettem, én fondánt olvasztottam és kentem, csurgattam a torta tetejére de a könyv szerint így kell eljárni:

A porcukrot sűrű krémmé kell keverni a pálinkával és citromlével. A tortát sütőpapírral letakart tálcára helyezzük és a tetejére simítjuk a mázat hagyva, hogy az oldalain szépen-ritkásan lecsurogjon. 15-20 percre 100 fokra előmelegített, nyitott ajtajú - fakanállal lehet kitámasztani - sütőbe kell tenni.

Hűvös, levegős helyen további egy napig hagyni kell szikkadni a tortát.

Veronika-keksz zabpehellyel

Új, zabpelyhes keksz született meg a konyhámban köszönhetően nagyobbik lányomnak, Veronikának. Történt ugyanis, hogy kislányom addig nézegette a "Sütés bibliája" című könyvemet, míg ki nem szúrt magának benne egy csokival, mazsolával megszórt kekszet. "Anya! Süssünk ilyet, én segítek neked!" Igen ám, de nem volt meg otthon minden hozzávaló és bármelyik keksz receptet néztem valami tuti hiányzott hozzá. Így 3 kekszreceptből megalkottam egyet és gondosan feljegyeztem közben ez arányokat. Mikor kérdeztem, hogy mi is legyen az új keksz neve, lányom már rá is vágta: 

"Veronika-keksz!" 

Úgy lett! :)))

Hozzávalók:

10dkg liszt

10dkg porcukor

14dkg zabpehely

1/2 kávéskanál sütőpor

1/2 kávéskanál fahéj

12dkg margarin

1tojás

1csomag vaníliás cukor

1 marék tetszés szerinti keverék az alábbiakból: csoki darabkák, mazsola, diódarabok, tejkaramella darabok, aszalt sárgabarack felkockázva

A lisztet összekevertem a sütőporral, zabpehellyel és a porcukorral. Hozzáadtam a fűszereket és a vaníliás cukrot. Beleütöttem a tojást és a puha margarinnal gyors mozdulatokkal lágy, kissé ragadós tésztát gyúrtam. Hozzádolgoztam még egy fél marékkal a mazsolás-csokis-diós keverékből. 

Sütőpapírral borított lemezre nedves kézzel dió nagyságú golyókat formáztam. A tésztagolyókra szorgos  kislánykezek :))) rányomkodták a mazsola-csoki és diódarabkákat. Ezután kiskanállal kissé ellapítottam a sütiket és 180 fokos sütőben 12 perc alatt készre sütöttem őket. (8 perc után letakarva sütöttem tovább a kekszeket egy darab sütőpapírral, hogy ne égjen meg a mazsola a felületükön.)

Ebből a mennyiségből 28 db, gyermektenyér nagyságú kekszet tudtunk sütni, amelyek rendkívül gyorsan el is tűntek! :)

Drága Veronikám, máskor is vevő vagyok az ötleteidre! :)
 . 

Muffin-formájú minitorták pöttyösen - SAD 9. fordulóra

Most igazán összekötöttem a kellemest a hasznossal, ugyanis még szeptember elején két olyan kicsi (~15cm átmérőjű) tortát kellett sütnöm egy óvodai, szülinapi köszöntésre, ahol nem volt semmi különösebb megkötés a díszítésben. Csupán a kis méret és az ízesítés: csoki és gesztenye volt adott. Éppen volt kedvem és időm is a kísérletezgetéshez, így születettek meg az első muffin-formájú tortácskáim. Ekkor már Praliné Zsuzsi meghirdette blogján a következő, kilencedik SAD (Süss! Alkoss! Díszíts!) forduló témáját, ami az aktuális őszi trendnek megfelelően a pöttyös, vagy csíkos díszítés lett. Így született hát meg ez a két pöttyös mini torta alma, illetve körte óvodai jelekkel.

A torták alját egy mini kuglóf-formában sütöttem meg és házi fondanttal burkoltam be. A színes pöttyök és a gyümölcsök szintén fondantból készültek, míg a gesztenyésen gesztenye-golyócskákkal, a csokison pedig Smarties-cukrokkal próbáltam fokozni a pöttyös hatást.

A torták teteje nem kapott burkolást, nem akartam túlzásba vinni a cukormasszát, így a pöttyök alatt a töltésre használt főtt krém borítja a félgömböket. Szerintem igazán volt mit lelopkodniuk az ovisoknak a tortákról...:)))

Deluxe almatorta

Kaptam egy nagy tál, már nem túl jó állapotban lévő almát, amivel gyorsan kezdenem kellett valamit. Így készült el nálam ez a híres, klasszikus francia cukrászsütemény, amelynek receptjére a "Torták, sütemények, csemegék" című könyvemben bukkantam. Nemhiába kedvencem a francia konyha, ez a recept sem okozott csalódást, gyakran készítem a családnak. Mivel számomra ez a torta ízében és színeiben már az őszt köszönti, benevezek vele Lilla játékára, aki kedvenc őszi-téli finomságaink receptjeit várja.

Hozzávalók:

15dkg liszt

7dkg puha vaj

3dkg cukor

Csipetnyi só

2 evőkanál hideg víz

Töltelék:

6 nagy rétesalma (én most kb. 12-14 kicsi almából sütöttem)

12dkg sárgabaracklekvár

Fél citrom leve

A tészta hozzávalóiból gyors mozdulatokkal puha pitetésztát gyúrtam. Kinyújtottam, kibéleltem vele egy 23 cm átmérőjű gyümölcstortaformát majd a hűtőbe tettem a töltelék elkészítéséig.

A töltelékhez meghámoztam is kicsumáztam az almák felét, majd darabokra vágtam őket. A gyümölcsdarabokat 4 evőkanál vízzel és a lekvár felével (6dkg) puhára főztem majd botmixerrel leturmixoltam. Fedő nélkül addig főztem kis lángon míg kissé besűrűsödött.

A maradék almát pucolás és csumázás után szép szeletekre vágtam és citromlével meglocsoltam.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. A formába simított tésztát megkentem az almapürével, majd kiraktam szépen az almaszeletekkel. A tortát bő 40 percig sütöttem, addig amíg az almaszeletek megpuhultak és a szélük kissé megpirult.

A maradék lekvárt felforrósítottam és azzal kentem meg a még forró torta tetejét.

A tálalás módja itt is csak a képzelet függvénye, mi ettünk mellé vanília fagyit, tejszínhabot, de szívesen kebeleztük csupán magában is a szeleteket! :)

Bokavillantós Barbie-torta :)

Nagyon sok babatortát készítettem már, így amikor szomszédasszonyom a kislánya szülinapi zsúrjára Barbie-tortát kért tőlem, lázasan gondolkodóba estem: mit is lehetne egy kicsit másképp csinálni. Felvetődött bennem a miniszoknya ötlete, de azt gyorsan el is hessegettem, ám ebből a kósza gondolatból megszületett egy másik: látszódjon kicsit a baba lába és cipője! 

Bevallom őszintén, először úgy akartam csinálni, hogy ráncos elől a szoknya és a ráncok a baba két kezénél kezdődnek - mintha megemelné a szoknyáját. De vagy túl meleg volt, vagy a házi fondant-om nem akarta az igazságot, de a ráncok nem jöttek össze. A végeredmény azonban így is tetszett nekem, de ami a legfontosabb: tetszett az ünnepeltnek és a szüleinek is nagyon!!! :)))

A torta belseje egyébként csokitorta volt a kedvenc étcsokoládés főtt krémemmel. (Recept itt, babatorta készítés pedig emitt)

Isten éltessen még egyszer Annácska! :)

Ajándékot kaptam Rozától :)

Makacska blogján meghirdetett Nyárbúcsúztató láncjáték keretében én Rozától, a Szőlőhegyi mesék, konyhák, mindennapok blog írójától kaptam egy kedves és hasznos csomagot. Külön örömmel töltött el, hogy Roza még a lányaimra is gondolt, így nekik is jutott ajándék: csokoládé, hableányos kéztörlő és pillangós, virágos medál.  A zöldséges receptfüzetből rögtön ki is néztem pár jó ötletet, az Oetkeres mousse por pedig már számtalan desszert-variációt ültetett el a fejemben, alig várom hogy kipróbáljam!

A láncjáték keretei közt én Trollanyunak küldtem egy kis csomagot Norvégiába, izgatottan várom, hogy mikor ér oda és milyen lesz a fogadtatás! :) 

Köszönöm még egyszer Rozának az ajándékokat és Katinak a játékot! :)))

Citromtorta minyonokkal édesanyámnak

Talán már említettem, hogy anyukám nagyon édesszájú, így van kire fogni, hogy honnan ered a cukrászkodás iránti szenvedélyem. :)) Egyik nagy kedvence - a rengeteg kedvenc közül :))) - a minyon. Sikerült egy adag, kiváló minőségű fondánhoz jutnom, így el is dőlt, hogy minyonokat kap a szülinapjára. De persze torta nélkül nincs szülinap, ezért egy kisebb citromtorta is készült a sütik mellé, amire marcipánból az egyik kedvenc figuráját, egy békát formáztam meg. (Mert ha valaki undok, azt mondja: "Olyan béka vagy!")

A citromtortához 6 vékony, kerek piskótalapot sütöttem, amelyeket pudinggal lazított citromkrémmel töltöttem meg. A teteje szintén fondánbevonatot kapott, míg a szélét széles, piros szalaggal díszítettem.

A minyonok 3 félék voltak: a rózsaszín puncs-, a világos barna fehér folttal gesztenye-, míg a sötétbarna csokoládé ízesítésű. (Pontos receptet most nem írok, mert 3 fajta piskótatésztát és 4 fajta tölteléket készítettem, ráadásul mindenből mini adagokat, nehéz lenne összeszedni a pontos arányokat)

Olyan soknak tűnt nekem a minyonok mennyisége, mégis rekordgyorsasággal elkoptak az állványról.:) (Pedig a lányaim alig ettek, ők mindenképpen a békát akarták - lehetőleg apró darabonként- felfalni....:))

Isten éltessen még egyszer Anyukám! :)))

Cukkinis minitorták

Cukkini felhasználásához kerestem ötleteket, amikor a "Sütés iskolája" című könyvemben ráakadtam erre a receptre. Mivel a megnevezés szerint ez is egy torta :-), gondoltam felteszem ide is az elkészítés módját. Amúgy meg abszolút beleillik az uzsonnasütemény kategóriába (bár mi most vacsorára fogyasztottuk) + Edit barátnőm is kérte a receptet. :-)

Nagyon finomra sikeredtek ezek a kis korongok, hasonlóak a mini pizzához, csak kicsit keményebb a tésztájuk. Íme hát a hozzávalók listája:

A tésztához:
25dkg liszt
12,5dkg vaj vagy margarin
1 tojás
Késhegynyi só

Legfőbb kritikusaim elégedettek voltak a vacsival! :-)

1-2 evőkanál víz

A töltelékhez:
1 nagy paradicsom felszeletelve
Vékonyra vágott cukkini szeletek

Az öntethez:
10 dkg parmezán sajt reszelve
1 tojás
1 evőkanál liszt
1 dl tejszín vagy főzőtejszín
Kis só, bors, pirospaprika, vágott petrezselyem

A tészta hozzávalóiból sima tésztát gyúrtam amit fél óráig pihentettem a hűtőszekrényben. Utána 2-3 mm vastagra kinyújtottam és 6 db, kb 12 cm átmérőjű kört szaggattam. (Az eredeti recept szerint 10 cm átmérőjű, kis méretű kosárkaformában kellene megsütni a tésztát, de nekem csak a hagyományos, kicsi kosárformáim vannak, ezért szaggattam csupán korongokat) A tésztakorongokat 180 fokos sütőben 10 percig elősütöttem.

Az öntethez a tojást simára kevertem a liszttel és tejszínnel, sóval, borssal, pirospaprikával ízesítettem, majd megkenegettem vele a korongokat. Ezután ráfektettem a cukkinikarikákat, majd a paradicsomokat, végül a maradék öntetet eloszlatva a tetejükön rászórtam a reszelt sajtot. Meghintettem a tetejüket petrezselyemmel. 180 fokon 20 perc alatt készre sütöttem. Utána csak a kihűlésre kellett várni, mert a forró paradicsom bizony csúnya dolgokat csinál az ember szájpadlásával! :-))

Vadász torta (?)

Nem véletlen a zárójelbe tett kérdőjel, mert úgy vagyok ezzel a tortával mint a Mátyás király mesében:   "Hoztam is tortát meg nem is!" 

Ennek pedig az oka igen egyszerű, a látszat ellenére ez nem egy igazi torta, hanem egy fondanttal burkolt és díszített, fából készült korong. Poénból rendelték tőlem annak a cukrásznak a születésnapi bulijára, akinek az előző bejegyzésben bemutatott Vadász-cukrász tortát készítettem. :) Először egy direkt szörnyű ízű, valamiféle sós krémmel töltött tortát szerettek volna, de azt nem voltam hajlandó elkészíteni. Sajnáltam volna vacakolni vele ha úgyis a kukában végzi..., ez azért szerintem másféle poén. :)