2017. február 10., péntek

Pozsonyi kifli - diós, mákos

Apukám egyik kedvenc uzsonnasüteményét hozom ma, amit már régóta igérgettem neki. Egyszer viccből azt mondta gyerekkoromba egy kolléganőjének aki cukrász volt és szeretett volna engem "örökbe fogadni", haza vinni magával, hogy egy zsák pozsonyi kifliért vihet... :-D Én meg hálából néha készítek neki, hogy nem adott el.... :-)))
Úgy vagyok ezzel a recepttel, hogy kissé macerásnak tartom, mert a töltelékek előkészítése elveszi az idő felét. De most jól ütemeztem, a tölteléket elkészítettem-kimértem szerda este, pénteken meló után pedig már gyúrtam is a tésztát. Délután öt órára pedig már a frissen illatozó kiflikkel vártam a szüleimet. :-)
Tegyetek egy próbát ti is!
 
Hozzávalók:
Tészta:
50dkg liszt
20dkg vaj
5dkg porcukor
2dkg élesztő (1 csomag instant)
Csipet só
1,5dl tej
1db tojássárgája
Kenéshez:
3db tojássárgája
1db tojásfehérje
Töltelék:
30 dkg darált dió
30 dkg darált mák
2x12,5 dkg cukor
2x2,5dkg méz
2x2dkg mazsola
1 citrom rszelt héja
1 evőkanál (szilva)lekvár
 
 
A két féle töltelék hasonlóan készül, és ezekkel kezdtem: A töltelékhez a dióhoz/mákhoz adtam a fél citrom reszelt héját, a mazsolát és a mézet. A cukrot annyi vízzel felngedtem egy edényben, hogy fél újnyira ellepje a cukrot. Felforraltam ezt a cukros vizet és a dióra/mákra öntöttem. Elkevertem, hagytam kihűlni. Egy gyurmázható töltelék a cél, amit 3 dkg nagyságú darabokra kell mérni és szivar alakra formázni. Nekem a máktöltelék mindig porhanyósabb lesz, nem áll össze, ezt szoktam kiküszöbölni egy evőkanál lekvárral - így már tökéletes lesz.
A tészta hozzávalóiból közepes keménységű tésztát gyúrtam (nem olyan lágy mint az élesztős tészta, de nem is olyan kemény mint a linzer-a kettő között, ezért is "omlós-élesztős" a kategóriája). Az élesztőt nem kell felfuttatni, elég feloldani a langyos tejben.
A tésztát 20 percig hűvös helyen pihentettem.
A pihent tésztát 3dkg súlyú darabokra osztottam.
A tésztagömböket oválisra nyújtottam, ráhelyeztem a szivar alakú tölteléket és hosszú, csücskös kiflivé formáztam.
A diós kifli patkó, a mákos ácskapocs alakú. Ha jól sikerül minden és nem reped ki a tészta, innen lehet tudni, hogy milyen a töltelék.
A kifliket sütőpapírral fedett lemezre helyeztem és simára kevert tojássárgával megkentem. Jó fél óráig langyos helyen szárítottam rá a sárgáját.
A megszáradt tojássárga réteget tojásfehérjével megkentem és hideg helyen ismét fél óra pihenés kezdődött, míg meg nem száradt a fehérje réteg.
A kiflire száradt két féle tojásréteg megrepedezik hő hatására - ez adja a kisűlt tészta márványosságát.
200 fokos sütőben ~20 perc alatt a kifliket készre sütöttem.

6 megjegyzés:

  1. Nagyon szépek lettek a kiflijeid! Én is szoktam sütni, de az enyémek egész másképp néznek ki, másképp vannak feltekerve :-) én így tanultam otthon. De ahogy néztem az interneten, szinte mindenhol olyanok, mint a tiéd, és ez most jobban tetszik. Egyszer majd megpróbálom így is :-)
    Az enyémek ilyenek, másmilyen, de azért finomak azok is :-)
    http://katalin-konyha.blogspot.hu/2010/11/pozsonyi-kifli.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg más a tied készítése, azt is szívesen falnám. 🙂

      Törlés
  2. Szépek és biztos finomak! Apukád biztos örült a finomságoknak!

    VálaszTörlés
  3. Aranyos a története! :D Jól néznek ki a kiflik!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon formásak, és biztos finomak voltak! Én is nagyon szeretem! :9

    VálaszTörlés