2019. december 9., hétfő

Töltött zsemle túróval, nosztalgiával :-)


Imádtam gyermekkoromban egy tartalmas leves vagy egytálétel után a töltött zsemlét szári nagymamámnál, de valahogy sohasem készítettem magam. El is feledkeztem róla... A hétvégén szüleimnél voltam és anyu javasolta, hogy 8 db szikkadt zsemléből készítsünk töltött zsemlét. Azonnal kapható voltam a dologra... :-))
Ha akad otthon szárazabb zsemle, tojás és túró, álljatok neki Ti is! ;-)
 
Hozzávalók:
8 db szikkadt zsemle
2 tojás
40dkg túró
2-3 evőkanál cukor (ízlés szerint)
1 csomag vaníliás cukor
Mazsola (opcionális)
10 dkg vaj
~3 dl cukros tej
 
1. A zsemlék tetejét vékonyan levágom, a zsemléket kibelezem. (A kiszedett tésztára szükség lesz még)
2. Jénai tálat kivajazok, a tejet elkeverem ~1 evőkanál cukorral egy nagyobb tálban.
3. Az egész tojást a cukorral, vaníliás cukorral habosra keverem, majd megy bele a túró, mazsola. Legvégül hozzákeverem a zsemléből kibelezett, összetépkedett tésztát.
4. A kibelezett zsemléket kívül-belül a cukros tejbe forgatom, majd a kivajazott jénaiba teszem őket.
5. A zsemléket megtöltöm a túrötöltelékkel.
6. A tetőket is a tejbe áztatom, lezárom a zsemléket és mindegyik tetejére teszek egy kiskanálnyi vajat.
7. 180 fokos sütőben ~25 perc alatt ropogósra sütöm.
 
 
 
 

6 megjegyzés:

Éva írta...

Guszta ezt én is szeretem csak férjuramnak nem tartozik a kedvenc ételei közé ezért ritkán készítem:-))

Katalin írta...

Én még soha nem készítettem, és nem is ettem még. Fincsi lehet, egyszer szívesen megkóstolnám 😊

Ani írta...

Ez bizony nagyon finom! Mi is szeretjük!

teller-cake írta...

Katalin, próbáld ki egyszer bátran. :-)

Luca írta...

Mi is nagyon szeretjük és szoktam is csinálni. De itt kint nagyon levegős zsemléket lehet kapni, azokat nem szabad tejbe áztatni, mert teljesen szétmegy. A túró pont jól megpuhitja. Igaz a túró sem olyan száraz mint otthon. Én még szoktam a tetejükre cukros tejfölt tenni és úgy sütöm meg. Mit mondjak nagyon finom.

Névtelen írta...

Érdekes, hogy a süteményeknek, kalácsoknak is megvan a divatja. Egy időben - vagy 25 éve - én is gyakran sütöttem sósan is, édesen is. Szeretjük, mégis mostanság eléggé hanyagoljuk.Úgy vagyunk vele, mint te - el is feledkeztünk róla...:)
Puszika - Marisz