Ildikó kolléganőm szokta emlegetni a nemzeti ünnep előtt, hogy Kossuth kiflit fog sütni, mert illik az alkalomhoz és nagyon finom. Mindig elhatároztam, hogy "Na, majd most én is...", de aztán rendszerint elmaradt...
Most azonban Ildi időben mesélt róla és Katalin konyhájának receptje szerint idén én is elkészítettem. :-) Köszönet mindkettőjüknek, az ötletért - és a receptért.
Egy könnyen összedobható, citromos piskóta az alap finom darabolt dióval a tetején, ajánlom szeretettel mindenkinek. :-)
A recept még egyszer itt van belinkelve.
Egy kis történeti háttér innen:
"A híres „kifli” története a reformkori pozsonyi országgyűlések időszakába nyúlik vissza. A képviselők akkoriban Palugyai Jakab Vasforrás nevezetű vendéglőjében ebédeltek, amely után kávét és édességet is fogyasztottak. Kossuthnak a legenda szerint nagy kedvence volt a könnyed, citromos piskóta. Később, mikor a politikust az egész országban ismerték, Palugyai elnevezte róla, hátha jót tesz majd az üzletnek. Az ősmarketinges fogás jól működött és a Kossuth-kiflit nemcsak a reformkor egyik legkedveltebb desszertje lett, hanem a receptje ugyan több formában, de a mai napig fent maradt. Az előnye, hogy könnyen és gyorsan még azok is el tudják készíteni, akik a konyhában kevésbé rutinosan mozognak."



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése