2012. szeptember 24., hétfő

Veronika-keksz zabpehellyel


Új, zabpelyhes keksz született meg a konyhámban köszönhetően nagyobbik lányomnak, Veronikának. Történt ugyanis, hogy kislányom addig nézegette a "Sütés bibliája" című könyvemet, míg ki nem szúrt magának benne egy csokival, mazsolával megszórt kekszet. "Anya! Süssünk ilyet, én segítek neked!" Igen ám, de nem volt meg otthon minden hozzávaló és bármelyik keksz receptet néztem valami tuti hiányzott hozzá. Így 3 kekszreceptből megalkottam egyet és gondosan feljegyeztem közben ez arányokat. Mikor kérdeztem, hogy mi is legyen az új keksz neve, lányom már rá is vágta: 
"Veronika-keksz!" 
Úgy lett! :)))

Hozzávalók:
10dkg liszt
10dkg porcukor
14dkg zabpehely
1/2 kávéskanál sütőpor
1/2 kávéskanál fahéj
12dkg margarin
1tojás
1csomag vaníliás cukor

1 marék tetszés szerinti keverék az alábbiakból: csoki darabkák, mazsola, diódarabok, tejkaramella darabok, aszalt sárgabarack felkockázva

A lisztet összekevertem a sütőporral, zabpehellyel és a porcukorral. Hozzáadtam a fűszereket és a vaníliás cukrot. Beleütöttem a tojást és a puha margarinnal gyors mozdulatokkal lágy, kissé ragadós tésztát gyúrtam. Hozzádolgoztam még egy fél marékkal a mazsolás-csokis-diós keverékből. 
Sütőpapírral borított lemezre nedves kézzel dió nagyságú golyókat formáztam. A tésztagolyókra szorgos  kislánykezek :))) rányomkodták a mazsola-csoki és diódarabkákat. Ezután kiskanállal kissé ellapítottam a sütiket és 180 fokos sütőben 12 perc alatt készre sütöttem őket. (8 perc után letakarva sütöttem tovább a kekszeket egy darab sütőpapírral, hogy ne égjen meg a mazsola a felületükön.)

Ebből a mennyiségből 28 db, gyermektenyér nagyságú kekszet tudtunk sütni, amelyek rendkívül gyorsan el is tűntek! :)
Drága Veronikám, máskor is vevő vagyok az ötleteidre! :)
 . 


13 megjegyzés:

Kovács Janka írta...

Én úgy gondolom, hogy ez a világ legfinomabb és legkedvesebb keksze:)))

heti menük írta...

Miért van az, hogy én soha nem sütök kekszet?! Mikor ilyen gyönyörűségek születhetnének az én konyhámban is, ilyen kis gyönyörűségek szorgos keze nyomán?!...:)

mági írta...

Édesek, de elsősorben nem a kekszekre gondolok:)))
Én kibővítem a nevét, a listámon: Veronika öröm kekszei!

teller-cake írta...

Janka: így igaz, osztom a véleményed! :)))
HetiMenü: csak biztatni tudlak, a Te konyhádban ráadásul egyel több lurkó tudna segíteni - ha jól tudom...! :))
Mági: köszi a bővítést, nagyon találó! :)))

Gerdi írta...

De édes az a fotó a gyerekkézzel:-) Nagyon ismerős a keksz története, enyémek is gyakran ráböknek valamire, hogy na ezt itt és most! Én meg sorra hiúsítom meg a terveiket: elhalasztjuk addig, amíg beszerezzük a hozzávalókat, vagy új receptet alkotunk, mint ti is.

Kati írta...

De ügyes kislányod van:)

Vikvi írta...

Milyen ügyes kislány. Ma feladtam a pecsétet, remélem ő is tud valami finomságot készíteni vele. Amilyen ügyi tuti :)

teller-cake írta...

Gerdi: jó móka ez a recept alkotás és milyen boldogok a lányok ha segíthetnek! :)
Kati: köszi! :)
Vikvi: köszönöm és biztos lehetsz benne, hogy Veronikával együtt fogjuk felavatni a pecsétet! :)

hankka írta...

Ezek szerint Veronikát is érdekli a sütés, és le merném fogadni, hogy anyukájához hasonlóan ő is nagyon ügyes lesz a konyhában! :)

marisz57 írta...

Tündériek a gyerekeid kekszezés közben!Az ilyen kekszek nagyon finomak!

marisz57 írta...

Nem tudom hogy van ez:
Megjegyzésedet közzétettük.- és mégsem jelent meg semmi.
Tehát újra leírom, milyen tündériek a gyerekeid kekszezés közben, és a zabpelyhes keksz nagyon finom!

HajniZoli írta...

Ügyesek a lányok! Biztosan finomak lettek a kekszek:-)

teller-cake írta...

Hankka: igen érdeklődő a sütéseim iránt Veronika, a jelenlegi állapot szerint cukrász és színésznő szeretne lenni...! :-DDD
Marisz: köszönöm a bókot, mind a kétszer! :) Nekem is néha meggyűlik a bajom a megjegyzés írással...
HajniZoli: köszi neked is és nagyon finomak lettek-ismétlésért kiáltanak! :)