Afgán keksz (kukoricapehellyel)

Két keksszel készültem az idei, régen várt síelésre, a már bemutatott Monte Carloval és a maival, az Afgán keksszel. Angol oldalakon böngészve találtam rá erre a finomságra, a receptet pedig több helyről ollóztam össze.

Megtévesztő a név - Afgán - mert ez egy hagyományos, új-zélandi keksz sok vajjal és kevés cukorral. Az eredeti recept állítólag 1934-ből származik még csokimáz és dió nélkül. Számos elmélet kering az elnevezésről: 

• első angol-afgán háború
• afgán tájhoz hasonlít a textúra és szín
• hagyományos afgán kalap,  a "pakol"
• afgán kopó orra (ez aranyos! :-D)
• az afgánok sötét bőre

Névváltoztatási hullámot indított el Új-Zélandon az utolsó elmélet, ezért át is nevezték a kekszet "Milk Chocolate Roughs" névre, de a köznyelvben - állítólag- "afgán" maradt.

Név ide, vagy oda, egy nagyon kakaós és a kukoricapehelytől roppanós kekszről van szó, ami remek finomság! Annyira, hogy azóta a már ismételnem is kellett, a Monte Carloval együtt. :-)

Hozzávalók:
25 dkg vaj
15 dkg porcukor
30  dkg liszt
3,5 dkg kakaópor
1 csipet só
1 kiskanál sütőpor
10 dkg kukoricapehely
Máz:
2 evőkanál kakaó
2 evőkanál kristálycukor

3 dkg vaj
Diószemek

A puha vajat a cukorral habosra kevertem. Belevegyítettem a szárazanyagokat - liszt, kakaó, sütőpor, só - és végül a kukoricapelyhet. A kapott masszából diónyi halmokat tettem sütőpapírral fedett lemezre. 180 fokon légkeverős sütőben ~15 perc alatt készre sütöttem.

A mázhoz a cukrot, kakaót elkevertem kevés vízzel és sűrűre főztem. Rögtön beleolvasztottam a vajat és ezzel a mázzal kentem meg kicsit minden kihűlt keksz tetejét. Rányomkodtam a diódarabokat és hagytam megdermedni.