2013. február 9., szombat

Karfiol-virágos csokitorta


Pont akkor került a kezembe az egyik kedvenc ifjúsági könyvem, Malgorzata Musierowicz:"A karfiol virága", amikor olvastam Makacska blogszületésnapi játékáról. Azt kérte Kati a játékára jelentkezőktől, hogy egy kedvenc olvasmányukból próbáljanak egy ételt elkészíteni.

Ebben a '87-es kiadású, lengyel ifjúsági regényben egy négygyermekes anyuka gyomorfekély miatt kórházba kerül és a kissé szétszórt, filozófus apuka és a 17 éves Gabriella nyakába szakad a háztartás és a kisebb gyerekek gondja. Gaba szakácskönyvből és édesanyja jegyzeteiből próbálgatja szárnyait a konyhában és a könyv végén egy remek csokoládétortát is süt. Ezt a részt már gyerekként élvezettel olvastam újra és újra, alig vártam, hogy egyszer én is süthessek egy csokitortát.....:)

És hogy miért karfiol-virág? Mert Gaba udvarlója minden randira hívott lányt ugyanazzal kábított, miszerint az almavirághoz hasonlatosak. A talpraesett, vagány Gaba azonban alaposan megszégyeníti ezzel kapcsolatban, mire a fiatalember, Janus Pyziak azt mondja neki: Gabriella nem is hasonlít az almavirághoz, nincs benne semmi romantika, inkább egy karfiolhoz hasonlít!
A könyv végén, a kibékülésnél Janus bocsánatot kért és elmondja, hogy utánanézett a dolognak és a karfiol maga is egy virág! :



A csokitortával kapcsolatban a pontos receptet is megkapjuk a könyvből egy kedves dialógus keretében. A krémkészítés azonban már meghaladja Gaba tudományát, ezért finom dzsemmel tölti meg a tortát és a maradék csokis masszával díszíti. Én is így tettem!



Hozzávalók:

1 kockamargarin
4 evőkanál tej
4 evőkanál kakaó
4 evőkanál cukor
4 tojás
4 evőkanál liszt
1 kiskanál sütőpor
Fél citrom reszelt héja

A margarint, tejet, kakaót és cukrot egy lábosban összeolvasztottam és felforraltam. Kihűtöttem a keveréket.
A hideg masszához kevertem egy tojássárgát és egy fél pohárnyit elvettem belőle (~1dl). A maradék három tojássárgát a megmaradt masszába kevertem, valamint a lisztet, sütőport és a citromhéjat. A fehérjéket kemény habbá vertem és a tésztába forgattam óvatosan.

18 cm átmérőjű, kerek, zsírozott-lisztezett tortaformában 180 fokon 25 perc alatt készre sütöttem.

A kihűlt tortát eperdzsemmel töltöttem meg és a maradék krémmel vontam be.

Összegzés:

Háááát, nem ez lett a legjobb csokitorta amit valaha készítettem, de azért elfogyott.

A végeredmény egy elég szivacsos szerkezetű torta lett. Viszont előnye, hogy kellemesen kesernyés a kakaótól  bevonómassza, az nagyon finom lett. Talán a margarin mennyiségét sokalltam, lehet hogy akkoriban a lengyeleknél egy kocka margarin nem 250g volt?

Meglehet....

Lehet, hogy kipróbálom még egyszer kevesebb margarinnal.




22 megjegyzés:

Marti Martinelli írta...

Nagyon szép lett :) én azonnal kérek egy szeletet :)

Dina írta...

Nem hiszem el!! :DD Ezt kerestem égen-földön! Már nincs meg, viszont emlékeztem rá. Én is ezt akartam Makacska játékára. :D Hú, de tök jó, hogy megcsináltad, és hogy idetetted az eredeti szöveget! Kösziiii! :)))

hankka írta...

Zsuzsa, ez annyira szuper! :) A torta is, meg a karfiolvirágok is! :) De hogy ezt egy ifjúsági regényben olvastak alapján kreáltad, le a kalappal! :) Nem emlékszem erre a könyvre, pedig a csíkos meg pöttyös sorozat nekünk is megvolt/van, mindjárt meg is nézem, kíváncsi lettem! :)

tejszínhab írta...

Milyen érdekes történet, először nem értettem a karfiolokat a tortán, de így már minden stimmel :)Ötletes :)

Kati írta...

Zsuzsa, jajj, úgy örvendek, hogy ennyire megmozgatta fantáziátokat az irodalom - gasztronómia kapcsolata:) Ha nem is lett tökéletes, bár kívülről annak látszik, nagyon tetszik, hogy egy ifjúsági regényből készítetted:) Köszönöm:)
Megkérlek a blogszülinapos bejegyzésemhez is másold be a linket jó? Köszi:)

Kovács Janka írta...

Milyen jó kis bejegyzést írtál, a csinos tortáról nem is beszélve! Nagyon ötletes és mutatós:)

Luca írta...

Nagy élvezettel olvastam. Aranyos az egész történet, a torta szép. És egész biztos 10 dkg-os volt a margarin. Egyébként meg nagyon szeretem a karfiolt....

Millye írta...

Nagyon ügyes vagy! Szép a torta és nagyon szép a karfiol virág is :)

teller-cake írta...

Marti: küldöm a virtuális szeletet...:)

Dina: de jó, hogy egy rugóra járt az eszünk!! :))) Remélem megtalálod Te is a példányod!

Hankka: köszi és kíváncsi vagyok, hogy Neked végül is meg van-e a könyv! :)

Tejszínhab: köszi, örülök, hogy felkeltette az érdeklődésedet a cím! :)

Kati: nagyon szívesen! Egy gyerekkori élményem vált valóra ezzel a játékkal: én is megsüthettem azt a bizonyos tortát. :)

Janka: köszi szépen! ;-)

Luca: örülök, hogy tetszett a bejegyzés és köszi az infót! Feltétlenül kipróbálom 10dkg mennyiséggel is!

Millye: köszönöm Neked! :)

M@rti írta...

Nagyon jól megoldottad a Házi feladatot! :-)
Ötös! Sőt, csillagos ötös! :-)

HajniZoli írta...

Érdekes feladatot adott Kati, én is gondolkodom rajta. Nagyon jó lett az összefoglaló is, a torta is:-)

teller-cake írta...

Márti: köszönöm szépen a szuper osztályzatot!! :)))
HajniZoli: van még egy kis idő a játék végéig, remélem kifundáltok ti is valamit! ;-)

Gerdi írta...

És még olvasnivalót is kaptunk a csodás torta mellé:-) Úgysem olvastam a könyvet:-)

teller-cake írta...

Akkor hajrá! :)

Gabriella írta...

Nagyon finomságos lehet ez a torta. A pici karfiolok külön tetszenek rajta... aranyos. :)

teller-cake írta...

Remélem legközelebb még finomabb lesz, köszi! :)

Katrabonc írta...

Ez annyira vicces Zsuzsi, itt röhögök magamban:) Nagyon jópofa lett:) Várom a következő tortát, amit a Pipacska és Kockapaci vidám matematikája ihlet:)Puszillak

teller-cake írta...

Hiszed vagy sem, de már megfordult a fejemben az is.....:-DDD

Marika írta...

Nekem nagyon tetszik ez a torta!! A könyvről írt beszámoló is nagyon szuper!! Nem hallottam róla, épp ezért örülök, hogy nálad elolvashattam! :)

teller-cake írta...

Köszönöm Marika! :)

hekvanc írta...

Jaaaaaj, ez a könyv!!! Milyen jó emlék! Hát, ez most jól esett! :) Tök jó ötlet volt megsütni! :)

teller-cake írta...

Örülök, hogy benned is sikerült szép emlékeket keltenem! :)